Az idő evolúciója

Más élet-sávokban – hívjuk most így az előző és jövendőbeli életeket – teljesen más személyiséggel bírtok. Mások a kapcsolataitok. Igen, vannak átfedések, de ezeket most inkább zavaró tényezőként fogná fel a személyiségetek. Mint pl. azt, hogy akit a jelenedben a párodként érzékelsz, egy másik életsávban – ami szintén a jelened – az apukád, anyukád, gyereked, testvéred.

Beavatás II.

Nem tudom mennyi idő telt el. Egyik pillanatról a másikra kerültem a másik oldalra, minden előzmény nélkül. Álltam a testem mellett. Ráneztem a karjaimra, lábaimra, törzsemre. Minden a helyén volt, csak egy vékony fénysáv vette körbe a testem. Tudatom fókusza az asztrális világ érzékelésére váltott.

Beavatás I.

Nem voltam egyedül a helyiségben. Ott volt a tanítóm és még jónéhányan mások, egy-két addig számomra ismeretlen is. Alakjukat vékony fényburok ölelte körbe, innen tudtam, hogy nem a fizikai testükkel vannak jelen. Szemügyre vettem az idegeneket. Mind a testalkatuk, mind az arcuk vonásai eltértek a miénktől.

Világok násza

Lángoltam, mint a tűz, de éreztem, hogy a lábam felől jeges hideg áramlat közeledik. Az idegen megérintette a lány testét. Egyre hevesebb hullámokban áramlott bennem képek és érzelmek kavalkádja.

A Kapu Őre

Ők a saját világuk fogjai. Azt hiszik, az egyedüli valóság az, amiben élnek. Mi már felismertük, hogy sosem vagyunk egyedül. Látod a sok fehér ruhás alakot? Mindannyian összetartozunk. Közösen segítünk, mert így erősebbek vagyunk. Figyelünk egymásra. Szeretjük egymást. Te is közénk tartozol, hordozod magadban a Fényt.

A Tündérek tanácskozása

A felhőtlen éjszakai égbolton szikráztak a csillagok, a telihold fénye világitotta meg az erdő közepén megbújó tisztást. Az egyébként mindig csendes réten ezen az éjszakán sosem látott jelenet tanúja lehettem. A fák közül egyre több fura lény lépett a tisztás füvére. Kicsik, nagyok, a szivárvány minden színében pompázók. Tündérek – hasított belém váratlanul a gondolat.…

Árnyékok világa

Vészjósló volt a csend, áthatolhatatlan a feketeség. Kétségbeesve tapogattam egy villanykapcsoló után, hogy lássam, hol vagyok, mi történik. Nagy nehezen megtaláltam, de nem működött, hiába nyomkodtam. Pánik uralkodott el rajtam. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül, egy láthatatlan erő nyújtotta felém jeges kezeit.

Amikor az Univerzum szerelmes

Meleg májusi éjjel. Fekszem a réten a fűben és a felhők közt ki-kibukkanó csillagos eget kémlelem. Messze járnak a gondolataim. Hirtelen vibrálni kezd a levegő, a csillagok is remegnek az égen. A szemem sarkából látom, hogy az addig mozdulatlannak tűnő falevelek is egyre hevesebben zizegnek. Testem sejtjei is ütemes lüktetésbe kezdenek, mindenem zsibog.Mintha minden körülöttem…